Honnan jött a régészet szeretete?
Kiskoromban én is álmodoztam, és alig bírtam választani a jó sok szakma közül. Volt, hogy geológus, régész, hajóépítész, tengerbiológus, nyomozó akartam lenni, de sehogy se tudtam dönteni. Mindegyik érdekelt. Végül geológiát tanultam. Emlékszem, az iskolai éveim voltak a legrosszabb időszaka az életemnek. Hiába tanultam geológiát, semmi se kötött le úgy igazán. Csak céltalanul tengődtem. Már a szakma se adott reményt, csak hogy meg legyen a négyesem vagy az ötösöm. Napok, hetek, évek teltek el így, hogy úgy éreztem, nem tudom mit kezdjek az életemmel. Mi lesz ezután? Miután kijártam az iskolákat, Budapestre kerültem. Úgy voltam vele, ha már szakmát tanultam, jó lenne elhelyezkedni benne. Hiába jelentkeztem helyekre, nem vettek fel, mert tapasztalat szükséges, vagy nekem nem tetszett. Végül olyan munkát vállaltam, ami egyáltalán nem kötődik a szakmámhoz. Ilyenkor is csak tengődtem, majd lesz valahogy. Aztán jött egy álom, hogy írjak. Ez mindent megváltoztatott. Visszatértem az íráshoz, amit még 13 évesen "űztem", és hittem, hogy egyszer író leszek. Addig az álomig fel sem merült bennem, hogy majd újra előveszem. Nekikezdtem az írásnak, ami rengeteg lehetőséget adott nekem. Először csak egy egyiptológust kerestem a könyvem kutatása közben, így akadtam rá a Vámbéry Ármin Keleti Szabadegyetemre, ahol is egyiptológiát tanulhatok. Végre olyasmit hallgathatok havonta egy nap, ami mindig is érdekelt. Ő általuk is valósult meg gyerekkori álmom, hogy Egyiptomba utazzak. Ezután jött a következő lehetőség, megint egy kutakodás közben. Szembejött velem, hogy önkénteseket keresnek egy ásatásra. Egyből felcsillant a szemem, hiszen nagyon megörültem neki, mindig is szerettem volna egy ásatáson részt venni. Azzal, hogy kint lehettem és sírokat bontottam, beteljesült minden vágyam, így régész lehettem. Az élet megadta nekem a jeleket, amiket szeretek, csak követnem kellett őket.
Minden, és nem tudtam dönteni, mi leszek, ha nagy leszek. Először elvarázsolt a tenger világa. Érdekeltek a halak, és a tengerek, óceánok fizikája-kémiája. Mindent leírtam egy füzetbe, amit csak lehetett. Tengerbiológus vagy oceanográfus akartam lenni. Emellett nagyon érdekeltek a hajók. Mindenféle dokumentumfilmet, könyvet nézegettem, és ha szembe jött velem, akkor meg kellett állnunk, hogy megcsodálhassam. Volt, hogy hajómérnök vagy matróz is szerettem volna lenni emiatt. A következő, ami nagyon magával ragadott, az az ókori Egyiptom, az egyiptológia és a régészet. Ebben az időben kezdtem el bújni az egyiptomos szakkönyveket (regényeket egyáltalán nem), ekkor írtam meg III. Amenemhat rejtélyét, és volt egy könyv, amit szintén kiírtam egy füzetbe. Nemcsak a fáraók, istenek érdekeltek, de maga a múmiák, ásatások is. Amikor belegondoltam, hogy itthon nincsenek múmiák, lemondtam az álmomról. Hiba volt. Ismerek egy magyar egyiptológust, aki kimegy Egyiptomba ásatásra. Ma már tudom, mi érdekel igazán. Csak össze kell gyúrnom azokat a témákat, amiket felsoroltam, és rájöttem, hogy a víz alatti régészet az, amivel szerettem volna foglalkozni. Nemcsak régészkedik a víz alatt, hajókat tár fel, de a halakkal is együtt lehet, és megtapasztalhatja, milyen a tenger fizikája búvárkodás által. Na ez az álommeló számomra! Ma már szinte hihetetlen, hogy ókori Egyiptom témájú könyveket írok, régészeti ásatásokra járok, és jelenleg víz alatti régészeti könyvem jelent meg. És ami a legérdekesebb, Könyhéten ketten is megkérdezték ugyanazt aznap: Te egyiptológus vagy?
Első végzettségem geológiai technikus. Általános iskolában nagyon szerettem a földrajzot. Eldöntöttem, hogy ezután is ezzel akarok foglalkozni. Bár úgy hozta a sors, hogy nem ebben a szakmában dolgozom. A második regényem a régészeten alapul, mely közel áll az őslénytanhoz, ami a geológia egyik alapterülete. Nagyon szerettem az őslénytant, most viszont a régészetet, egyiptológiát tanulom.
Esztergomban, a triász korú Szent Tamás-hegy mellett állok, ami kiscelli agyagból és hárshegyi homokkőből épül fel.
Miért írok kalandregényeket?
Ez a történet nagyon régre nyúlik vissza. Minden a földgömbbel kezdődött (kép bal oldalán); olyan 5-6 éves voltam, még óvodás, amikor folyton kérdeztük apukánkat a testvéremmel: ez melyik ország, az melyik ország. Aztán jöttek a zászlók, városok, míg végül az egész térképet kívülről ismertük. Mondanom sem kell, hogy az iskolában a földrajz volt a kedvenc tárgyunk és mindenki földrajz-királynak nevezett minket. Senki más nem állt színötösre rajtunk kívül. Ezután tovább kellett tanulnunk és természetesen mi mást, mint a geológiát, ami ez állt a legközelebb hozzá. Tanultunk földtani alapismereteket, kőzettant, őslénytant, geofizikát és sok ínyencséget, de ezek közül az őslénytan vált a szívem csücskévé. Régebben gondoltam régész leszek, bár azt is, hogy paleontológus. A kettő ugyanis nagyon hasonló. Ugyan miért is? A régészet és a paleontológia olyan történelmi tudományok, amelyek a múlttal foglalkoznak. A régészet az emberi történelem és az őskor tanulmányozása a helyszínek kitermelésével és a tárgyak elemzésével, míg a paleontológia a fosszilis állatok és növények tudományos tanulmánya. Összességében elmondhatom, hogy kiskorom óta érdekel az a tudomány, amely a múlttal foglalkozik. Még ha nem is foglalkozok állatok fosszíliáival pl. krétai időszaki dinoszaurusz, addig a régészettel szinte ugyanazzal a módszerrel spaklival, ecsettel kiásom és kibontom a föld mélyéről az ősi maradványokat vagy tárgyakat. Erre pedig már volt lehetőségem, hogy ásatáson részt vegyek. A könyveimben pedig egyszerre paleontológus és régész lehetek.
