Vélemények

Beleolvasó

A Skarlát fesztivál május harmadik vasárnapján, vagyis tizenötödike reggelén vette kezdetét. Árusok bódéi helyezkedtek el sorban a főutcában egymás mellett, és a felállított színpad a főtéren állt. Mindenki nagyon várta ezt a napot, hiszen ez volt a térség legnagyobb ünnepe, a külföldiek számára puszta szórakozás, míg a helyieknek megbánó és dicsőítő ceremónia. Százak hallottak mondákat, miszerint emberek tűntek el a fesztivál után, és olyan igaz legendákat is, hogy Maahes falta fel áldozatait. Voltak, akik kifejezetten a rémisztő hangulat miatt jöttek el; fotózkodtak a város számos pontján és felkeresték a Maahes számára épített templomot. A helyiek egy ideje megkönnyebbülten vettek részt az ünnepségen, mióta abbamaradtak az eltűnések, ám az izgatottság korántsem múlt el. Attól féltek, hogy újra megtörténnek azok az esetek, mint amelyek évtizeddel ezelőtt történtek. Lélekben fel voltak készülve rá, hogy bármelyik fesztivál évében megtörténhet. Azonban mindenki a pillanatnak élt. A jókedv fokozatosan emelkedett, az idő haladtával egyre többen érkeztek. Kocsijukat a város szélén parkolták le, de voltak, akik tuktukkal vagy szamaraskocsival érkeztek a környező falvakból. Tömve volt a kis főtér. Az árusok nem győzték kiszolgálni a vevőket, hiszen nagy sor alakult ki egy-egy standnál. Olyan volt, akár a kairói bazár, csak itt nem lehetett eltévedni. Ám mégis volt olyan érzése az embernek, hogy séta közben elveszik a szeme a kirakatok közt. Sokféle áru közül lehetett választani – a csillogó ezüsttárgyaktól, arany műtárgyaktól és régiségektől kezdve az ólomüveg lámpákig, füstölőkig, fűszerekig, parfümökig és kézzel készített kiegészítőkig. Ezen kívül a kézzel készített szőnyegek tapintásától elállt az emberek lélegzete, mint ahogy Gracie-nek is, aki a vásár közt járkált kéz a kézben Louis-sal.

Webáruház